Cikkek

Interjú Acharya Shree Shankarral – 2014. szeptember 10.

Acharya Shree Shankar 2014. december 30. 10 min

Bemutatkozás

Ön a világot járja, meditációt tanít, és a béke üzenetét hozza. Hol járt eddig Indián kívül?

Igen, sok éve már, hogy megkezdődött Indián kívüli utam. Mindez úgy történt, hogy nyugati országokból érkező emberek látogattak meg Indiában, és arra biztattak, hogy menjek külföldre terjeszteni a tanításaimat. Ekkor kezdtem el utazni mindenhová, ahová szeretettel hívtak. Európai utamat 2011-ben kezdtem, Görögországot, Olaszországot, Franciaországot, Magyarországot, Szlovéniát és Dániát bejárva, a jógáról, a meditációról, a tantráról és a védikus tanításokról tanítva. 

Miért olyan fontos emlékeztetni minket a meditációra, a szeretetre?

A meditáció meditatív állapothoz vezet: a tudatosság spontán állapotához, az ebben a pillanatban való léthez, és az isteniség folytonos jelenlétéhez. Ezt nevezem meditációnak. Ez az igazi természetünk, és ilyenek vagyunk az elme befolyása nélkül. Lényünk tudatosságának ezt az állapotát nevezzük szeretetnek. A szeretet nem más, mint a meditáció kivirágzása. Más szóval a kettő egy. Én csak megpróbálom tudatosítani az emberekben az igazi állapotukat, ami nagyon nehézzé vált a 21. század versengő életében. Ebben a világban a meditatív állapot az egyetlen út természetük újrafelfedezéséhez

Mi a szamádhi, és miért kellene a világnak foglalkoznia vele? Ön tapasztalja a szamádhit? Honnan tudja? Volt előtte és utána?

A szamádhi örök állapot, amelyben az ember teljesen elmerül az isteniségben, ahol nincs többé különbség az Atman és a Brahman között. Ez az egyesülés akkor történik, amikor az elme feloldódik, és a lélek felismeri igazi természetét. Nem valaki éri el a szamádhit, mert nincs senki, aki elérhetné vagy megtapasztalhatná, csupán visszatérés a természetes állapotunkba; így most az „Én vagyok” tapasztalja ezt, nem az „én”. Ez nem tudás, mert a tudás az elme állapota, hanem felismerés; a halálfélelem eltűnik, a gondolatok eltűnnek, a bármi iránti vágy eltűnik, és akkor az igazság lelkeként éled az életet. Tudatosan születtem, de még nem voltam ott, hogy azt az üdvöt megtapasztaljam; volt némi elmebefolyás, amely a teljességgel való teljes egyesülésben halt meg. Mindenkinek fel kellene ismernie, és meg kellene kérdeznie magától: miért van itt? Mit csinál itt? Miért beteg valaki, és miért egészséges más? Miért gazdag valaki, és miért szegény más? Akkor jön a válasz: a karma. Ezt a karmát a spiritualitás által lehet megállítani, és utána senki nem születik újjá, hanem visszatér oda, ahonnan jött; különben újra és újra idejön, és szenved. A szenvedés megszüntetéséhez a spiritualitáson kell elmélkedniük, hogy elérjék a megvilágosodást. 

Mi kell ahhoz, hogy elérjük a tudatosság e állapotát?
– Fel kell adni mindent, amink van: munkát, családot?
– Egzotikus gyakorlatokon kell átmenni?
– Van valami a nyugati hagyományunkban, ami közel áll a „szamádhi” fogalmához?
– Nagyon anyagi és gyakorlati szinten: mik az elvei az elektromos áram, a vízellátás, a szennyvíz, a közlekedés terén? 

Sok a tévhit az emberek között a spiritualitással kapcsolatban ebben a világban. Hasonló kérdéseket sokszor tettek fel nekem különböző országokban. Először is, nem hiszek a lemondásban, mert senki nem mondhat le semmiről, hacsak nem jön természetesen. A lemondás nem az első és legfontosabb pont a spiritualitásban; természetesen, végső hatásként történik, a megfelelő időben, amikor az ember elérte a kellő érettséget; különben elfojtásokhoz vezet, amelyek elronthatják és aláaknázhatják a spirituális és az anyagi fejlődést is. Az ilyen emberek sem ebben, sem más világban nem lesznek, hanem sokat szenvednek. A történelemben néha láttuk ezt megtörténni, és még most is hallunk különböző vallások egyes kolostoraiban emberekről, akik sok bűnt követnek el, ugyanebből a problémából.

Indiában láttuk a történelemben, hogy a nagy szentek, bölcsek és istenemberek mind házasok voltak, gyermekeik voltak, és ugyanolyan életet éltek, mint a mai ember, mégis ugyanolyan spirituálisak voltak. Nem hagyhatunk el olyan könnyen mindent ebben a világban, mert pénz kell az ételre, a lakásra, az orvosra, az utazásra és sok más kiadásra; de a lényeg az, hogy nem az alapvető dolgokat akarjuk az életben, hanem az elme mondja: „Haladj tovább, ez versengő világ, egyre többet kell birtokolnod” – ezek a „vágyak” okozzák a problémát, nem a „szükségletek”, amelyekért nem kell annyit küszködni, és könnyen elérhetők. Én magam, miután visszatértem a Himalájából, ahol meditációt gyakoroltam, egy ideig dolgoznom kellett, többek között nagy nemzetközi cégeknél, hogy pénzt gyűjtsek az ashramom földjének megvásárlására; így történt, különben honnan jött volna pénz? Ugyanakkor az üdvöm soha nem veszett el, mert az mindig ott van belül, és állandó.

Az embernek az egóját kell feladnia, semmi mást. Hogy ez megtörténjen, szükség van egy spirituális mesterre, aki látta az igazságot, és ugyanúgy járta végig az életet, mint az igazság keresője. Itt jön segítségül a spirituális mester, mert ő ugyanilyen életet élt, és látja, hogy mások is ugyanazon az úton haladnak, és követhetik a szavait, amelyek ugyanahhoz az igazsághoz vezethetik őket. Spirituális mestert csak akkor lehet találni és elfogadni, ha az ember feladta az egóját, és akaratát és odaadását a mesternek ajánlotta; akkor a guru tanácsokat, gyakorlatokat adhat az életmódjuk alapján, mert nem mindenkinek ugyanaz a megközelítés felel meg; különböző embereknek különböző megközelítésre van szükségük az igazság felé haladáshoz. Nem egzotikus gyakorlatok kellenek, hanem a kiválasztott gyakorlatok, amelyek minden léleknek jók. Vannak gyakorlatok, amelyek mindenkinek jók, de ahogy az emberek átalakulnak, magasabb gyakorlatokra is szükségük lesz, ami személytől függ.

Őszintén, Nyugaton nincs olyan fogalom, amely egyenlő lenne a szamádhival, de vannak bizonyos utalások a Bibliában, amelyek a megvilágosodásról vagy a szamádhiról szólnak. Gyakran úgy említik, mint „a Szentlélek leszállása”, ami nem más, mint ugyanaz, amit Keleten Brahmannak, Shaktinak, egyetemes léleknek vagy legfelsőbb léleknek nevezünk. Jézus több dolgot mond a megvilágosodásról, például: „Amíg az Emberfia nem hal meg, az Isten Fia nem születhet meg”, ami azt jelenti, hogy az elmének meg kell halnia, az egónak meg kell halnia, hogy a lélek tudatossá váljon. Egyesek összetévesztették a transzot a szamádhival, de a transz a szatorinak felelhet meg, amely nem más, mint a szamádhi rövid ideig tartó megtapasztalása, tehát egy mini-szamádhi. Drogok használatával próbáltak ebben az állapotban maradni, ami véleményem szerint nem az út a spiritualitás csúcsának eléréséhez, mert a megvilágosodás kegyelem, és ilyen kegyelmet nem lehet drogokra redukálni, különben a világ minden drogfüggője megvilágosodott volna. Bizonyos növényekből származó drogok használatát említik a Védák, de ez az igazság haladó keresőinek szólt, nem kezdőknek.

Az elektromos áramról, a vízellátásról, a szennyvízről és a közlekedésről alkotott nézeteim nagyon gyakorlatiasak, spirituálisak és emberbarátok.

Ezek az emberi lények alapvető szükségletei, és ingyenessé és igazságossá kellene tenni őket. A kormányoknak mindenkit arra kellene ösztönözniük, hogy zöld energiára támaszkodjon. Olvastam magazinokban, hogy az USA GDP-jének 11%-át védelemre költi; nos, tényleg ennyit kell háborúkra költeni? Nem hiszem. Ugyanezt a pénzt napelemekre, szélenergiára költhetjük, amelyek külön költség nélkül termelnek áramot. Így mindenki a lehető legalacsonyabb tarifán jutna áramhoz, és a kormánynak nagyon kis költséggel vagy ingyen biztosítania kellene e berendezések felszerelését mindenki otthonában, önellátóvá téve minden otthont.

Egyes országoknak van technológiájuk, másoknak nincs; egyes országok szegények, mások gazdagok; nincs szükségünk határokra, élhetünk egy családként. Sok országban, Indiát is beleértve, a szennyvizet néha az óceánba engedik, nagy szennyezést okozva a tengeri életben. Ez még rosszabb néhány afrikai országban, így a megoldásért egy családként, egy Földként, egy bolygóként és egy országként kell dolgoznunk; csak akkor születhet meg újra itt a Földön a Satya Yuga aranykora, ahol a szenvedés eltűnik, és csak a szeretet él.

Ashram Indiában

Ön ashramot épít Bangalore-ban, Dél-Indiában, ökológiai elvek szerint:
– Mi az ashram?
– Miért olyan fontos Önnek az ökológia a spirituális élet keretében? 

Az „ashram” szó a szanszkrit „srama” tőből származik, amelynek jelentése: „erőfeszítést tenni a megszabadulás felé”. Tehát ez az a hely, ahová az emberek azért jönnek, hogy megtudják, kik ők, és mi az igazi céljuk. Végső soron mindenki azért van itt, hogy megszabaduljon a születés és halál körforgásából. Ez az a hely, ahol minden nap összegyűlünk a napirend szerint, hogy spiritualitást gyakoroljunk: imát, szertartásokat, meditációt, jógát, tantrát, bhadzsanokat stb.

Az ökológia nagyon fontos a spirituális életben, mert ez nem más, mint fegyelmezettség a spirituális gyakorlatokban. Fegyelem nélkül semmit nem lehet elérni. Az ashramokban a mester a tanításain keresztül ad útmutatást, amely minden tanítvány számára a megvilágosodás felé vezető út. A tanítvány szó (disciple) ugyanabból a szóból származik, mint a fegyelem (discipline). Mindannyiunknak van otthon oltára, amelyen saját hitünk, vallásunk és meggyőződésünk szerint istenségek állnak, mégis miért járunk templomba? Mert otthon csak egy hely van, ahol imádkozunk, és sok más dolog történik otthon: főzés, alvás, mosakodás stb.; a templomban viszont az egyetlen cél és tevékenység az ima, tehát ez egyfajta kizárólagos imahely. Ugyanilyen az ashram, ahol az egyedüli szándék az átalakulás. Ezen a helyen mindenkire szabályok vonatkoznak az étkezés, a szokások stb. tekintetében. Mindenki reggel felkel, és spirituális napirendet követ, amely által csak az isteniségben lehet, elfeledve egész anyagi életét. Az ashram tehát kötelező hely az igazság minden keresőjének. 

Ashram Portugáliában

Portugália és Magyarország olyan országok, ahol Önnek sok követője van, és egy nagyon különleges ashramprojekt készül egy portugál szigeten az Atlanti-óceánban, messze Portugália partjaitól…

Igen, ez az Azori-szigeteki projekt nagyon különleges számomra. Ez lesz az ajándékom Európa népeinek. Ez az ashram nagyon más, ilyet még soha nem építettek a Földön. Shree Yantra alapú ashram lesz, amelyet a Shree Yantra terve és energiaszerkezete szerint építünk. Olyan lesz, mintha a Shree Yantra energiájának energiafelhője alatt élnénk. E szerkezet építése során sok szabályt kell követnünk, és sikeres felépítése után ez a hely természetes gyógyító hellyé válik, a meditáció nagyon könnyű lesz, és ez megtörténhet pusztán azáltal, hogy az ashramban ülünk. Saját bioültetvényt tervezünk az ashramon belül, és zöld energiát használunk, így ez a projekt minden szempontból nagyon isteni. Lesz szállás azoknak, akik önkéntesként mindig az ashramban kívánnak élni, és a látogatók bármikor eljöhetnek gyakorolni a foglalkozásainkra. Sok gyógyító és különböző hagyományokból érkező ember jön majd, hogy megossza bölcsességét a spiritualitás minden területén. Az a látomásom, hogy ezt igazi templommá tegyem. Még a kezdeti szakaszban van, a többi hamarosan kiderül.

Igen, Sri Jagadguru Adi Shankaracharya családfájából származom. Az ő tanítása volt a legnagyobb és legigazabb mind közül, mert ő tanította meg az emberiségnek a „nondualitás” fogalmát. Tanításaimat az ő nondualitás-tanítása ihleti, mert ez volt az én saját tapasztalatom is. Csak egy igazság van.

BKS Iyengar egyike a legnagyobb lelkeknek, akik ebben a században megtestesültek. Tanításai mélyek voltak, és sokan nem értették őket, mert hogy megértsék, az ő tudatosságán kellett volna lenniük. Halála megrázkódtatás az igazság minden keresőjének. A jóga az önmegvalósítás felé vezető életút. Mindennek van oka és hatása. Ebben az esetben a jóga az ok, a hatás pedig a megvilágosodás. Minden, ami megvilágosodáshoz vezet, jóga. A spiritualitás jóga. Mondhatjuk, hogy ezt-azt csinálunk, ászanákat, pránájámát, dhyanát, mantrát, tantrát stb., de ezek mind maguk a jóga. A jóga egy nagy szó, és a jóga gyűjtőfogalma alá a világ minden spirituális gyakorlata beletartozik. A jóga nem korlátozható csupán ászanákra, pránájámákra vagy krijákra; ezekkel csak a jóga egy részét ízlelik meg, nem a teljes jógát. Az ember akkor lehet jógikus, amikor Patandzsali minden szabályát követi, amelyeket világosan kimond Asthanga szútráiban, amelyek „Patandzsali 8 parancsolataként” ismertek. A jóga belső és külső átalakulás egyszerre; folyamat, amelyben az ember lassan maga mögött hagyja az emberi létezést, és lélekké alakul át. Azt akarom mondani, hogy megszabadulnak az egótól, amely mindenkit valamivel azonosít, és szenvedést okoz; a lélek viszont semmivel nem azonosul, és mindenki igazi identitása az. Ezt teheti a jóga, és bármi, ami ezt megteszi, nem más, mint jóga.

Mit kíván az emberiségnek?

Csak azt kívánom, hogy az egész emberiség érdeklődni kezdjen a spiritualitás iránt. Tanításaim nagyon sokfélék, az imáktól a szertartásokig, a mantráktól a tantrákig, a jógától a védikus bölcsességig. Ez csak azért van, hogy mindenkit a saját hitének iskolájában vezessek el a spiritualitáshoz. Így közvetíthető az igazság üzenete, és egyetlen kívánságom, hogy az emberek kezdjenek a spiritualitás felé fordulni, hogy megtudják, kik ők, és elkezdjék kérdőre vonni létezésüket. Szenvedéstől mentes világot akarok látni, és ehhez csak egyet kell tenni: beoltani az életüket jógával. Így lesz teljes a küldetésem: szeretetet és békét látni mindenütt.

Írjon be néhány betűt: a találatok gépelés közben megjelennek.

Esc Bezárás · / Keresés